Gyakori kérdések és tévhitek a pszichológiai konzultációk kapcsán:
Mi történik a pszichológusnál?
A pszichológiai munka egy interaktív folyamat, mely folyamat során a klienssel közösen gondolkodva igyekszünk megérteni a benne zajló folyamatokat.
Az első pár alkalom célja, hogy a pszichológus minél jobban megismerje a klienst, a hozott problémákat, nehézségeket. Ha kezd körvonalazódni a kép, akkor közösen meghatározzuk az ülések fókuszát, és reális célokat tűzünk ki, amelyek felé haladni szeretnénk. Miután az élet mindig tartogat meglepetéseket, ezért természetesen új témákat, problémákat bármikor be lehet hozni az ülésekre, hiszen itt a kliens, és a számára fontos dolgok vannak fókuszban. A folyamat hossza egyénileg nagyon változó, ebben is közösen állapodunk meg, ahogy a folyamat zárásában is.
Meddig kell járnom pszichológushoz?
Ameddig úgy érzed, hogy van mivel dolgozni, és ameddig nem érzed azt, hogy célba értél. A folyamat hosszáról közösen hozunk döntést. A kliens bármelyik ponton mondhatja azt, hogy szeretné lezárni a közös munkát (és emiatt nem kell rosszul éreznie magát). Ugyan így a pszichológus is jelezheti a kliens felé, hogy úgy érzi, már nem tud többet segíteni, és közös megegyezés alapján zárhatják a folyamatot. Ugyan ezen elven, közös megegyezés alapján a folyamat meg is hosszabbítható.
Nem tudom, mit kell majd mondanom egy ilyen helyzetben.
Nem kell túlgondolni. Egy könnyed beszélgetésre kell készülni, ahol a fontos témák, gondolatok úgy is jönnek majd maguktól
Mi lesz, ha olyan témáról kell beszélnem, amit félek elmondani?
Ilyen nem lesz. A jó pszichológus nem sürget, nem siettet, nem faggat. Mindig igazodik a kliens terhelhetőségéhez, és tiszteletben tartja a kliens határait. Amikor úgy érzi, hogy készen áll behozni az ülésre a nehéz témát, akkor fogunk róla beszélni.
Mi van, ha nem érzem jónak az alkalmakat? Ezt nem merem szóvá tenni.
A pszichológiai munka hullámvölgyes utazás. Vannak alkalmak, ahol felszabadultan, sőt akár kitörő örömmel kelünk fel a fotelből a végén, ám vannak alkalmak, ahol komorabban zárjuk az ülést. Mindkettőre szükség van a haladás érdekében. Ellenben ha úgy érzi több alkalom után is, hogy nincs meg az összhang, nem érzi jól magát az üléseken, azt érdemes – sőt én kérem is – szóvá tenni, hiszen ezzel is lehet dolgozni. A jó pszichológus nem sértődik meg, nem fogja Önt hibáztatni, sőt örömmel veszi a visszajelzést és azt, hogy ezt bátran el merte mondani.
Félek, hogy elmondja másnak a pszichológus, amiről beszéltünk.
A pszichológusok Szakmai Etikai kódexe szigorúan szabályozza a titoktartást. A kliens tudta nélkül semmilyen információ nem juthat ki az ülésről. A titoktartás alól nagyon kevés kivétel van, amelyek általában szélsőséges helyzetekre vonatkoznak, pl. ha úgy ítéli a szakember, hogy a kliens önmagára vagy másokra veszélyes lehet. Amennyiben külső személy, vagy szakember bevonása szükséges, mindig a kliens hozzájárulása kell ahhoz, hogy az elhangzottak bizonyos része megosztható legyen.
Félek, hogy megítél majd a pszichológus.
A jó pszichológus ismertető jegye az empátia, a feltétel nélküli elfogadás, az ítélkezés mentes attitűd, így a kompetens szakembernél ettől nem kell tartani. Ám ne legyünk álszentek, a pszichológus is ember. Olyan eset előfordulhat, hogy a kliens olyan, a pszichológus világnézetével teljesen ellentétes tartalmat hoz be, amit a pszichológus sem tud a fent leírt elvekkel kezelni, pl. ha a kliens fizikailag bántalmazza családtagjait. Összeférhetetlenség esetén a pszichológus ezt mindig időben jelzi, és vagy más területekkel dolgoznak tovább, vagy tovább küldi a klienst egy másik szakemberhez.
Mi van, ha hülye kérdést teszek fel?
Nincs hülye kérdés. Sőt, a pszichológus sokkal több „hülye kérdést” fog feltenni a konzultációk során. Pont azért, mert ami egyik embernek evidens, az a másiknak lehet nem az, vagy ami a saját életemben természetes, az másnak lehet egyáltalán nem. Ha nem tesszük fel a „hülye kérdéseket”, akkor kulcsfontossági információk veszhetnek el.